Széchényi Antalné Barkóczy Zsuzsanna, akinek a nevéhez fűződik a hársfasor telepítése

A hársfasor a kastély erkélyéről. Az állagmegóvás nyomán a néhány száz méter hosszon megnyesett hársfák nem nyújtanak szép látványt

 

Széchenyi Béla és Erdődy Hanna síremléke a Hársfasor végén

A kastély bejáratával szemben indul a 20 méter széles 2, 6 km hosszú, - és ma már a világörökség védelme alatt álló - hársfasor. Széchenyi Antal gróf és felesége Barkóczy Zsuzsanna 1754-ben ültette a szép kettős fasort.

Eredetileg lovaglóútként használták. Ültetéskor 645 kislevelű hárs mennyisége mára 461 darabra csökkent. A több mint 200 év alatt harmadrésze kipusztult. Átlagos magasságuk 16 m körül van. 1975-ben komoly anyagi ráfordítással állagmegvédő és rekonstrukciós munka indult; törzskönyvezés nyesés, plombálás (kibetonozás) ifjítás, pótlás.

Mára azonban bebizonyosodott, hogy ez az állagmegóvási művelet nem hozott sikert. Az egyre előrehaladó pusztulás kapcsán 2002-ben drasztikus nyesési munkákat kezdtek, de a környezetvédő szakemberek nem találták jónak ezt a megoldást sem. Csak reménykedni tudunk, hogy egy új eljárással meghosszabbítható a hársfasor élete, a világörökség eme ritkasága.

A hársfasor végén találjuk a legnagyobb magyar fia, Széchenyi Béla és ifjú, szép nejének, Erdődy Hannának gyönyörű síremlékét. A piros gránitból készült, bronzdomborművekkel díszített, hatalmas szarkofágot Béla gróf emelte, a 27 évesen, kislánya születésekor elhunyt hitvese számára. Széchenyi Béla grófot, 46 évi özvegység után, 1918-ban, hőn szeretett neje mellé temették.

Sírfeliratukon ez áll:
"Legyenek oly boldogok a túlvilágon, amint egymást az életben hőn és hűn szerették."

A hársfasor végében kis kápolna és remeteség állott még. A mindenkori cenki remete feladata volt a kápolna őrzése, gondozása, a déli harangozás, valamint, hogy a kastélykápolna esti imáján részt vegyen, ministráljon, vasárnap a templomban az orgona fujtatását végezze.